Ekkorra már teljesen elbódultunk, kijött az ego mindenkiből, sebezhetetlennek éreztük magunkat és kettéváltunk. Dottore és Polgármester úr fogott egy privát sofőrt Barbie-rózsaszín oldtimer kabrió Cadillac-kel, és eltűntek a tenger ostromolta, szovjet tervezők remekbeszabott épületeivel szétcseszett Ocean Drive-on a Tropicana mulató irányába. Olcsó, rövid fuvar lehetett, mert mint látni fogjuk tök részegen a 200 kilométerre lévő Varaderon kötöttek ki.
Bölcselkedésünk legfőbb üzemanyaga a helyi rum és koktélkultúra. Hemingway által látogatott számtalan italboltban töltjük a délután további részét. Mágikus – mohito egzisztencializmusunk alapmondását Ügyvéd úr fekteti le, miközben kitámolyog a Bodegitaból.
-Gyerekek, a lét határozza meg a tudatot….ha megisszuk a lét, a tudat elszáll.
Ekkorra már teljesen elbódultunk, kijött az ego mindenkiből, sebezhetetlennek éreztük magunkat és kettéváltunk. Dottore és Polgármester úr fogott egy privát sofőrt Barbie-rózsaszín oldtimer kabrió Cadillac-kel, és eltűntek a tenger ostromolta, szovjet tervezők remekbeszabott épületeivel szétcseszett Ocean Drive-on a Tropicana mulató irányába. Olcsó, rövid fuvar lehetett, mert mint látni fogjuk tök részegen a 200 kilométerre lévő Varaderon kötöttek ki.
Mi pedig Ügyvéd úrral szivar után néztünk. Nem lehetett nehéz dolga Juannak kiszúrni két dülöngélő trendycool/ kevéshajas/ negyvenest. És mi sem gyanakodtunk rá: szépen beszélt angolul, és a turizmusban dolgozóknak előírt vörös, emblémás pólót viselte. Logikusan elmagyarázta, hogy nyugodtan nézzünk szét az állami dohányboltban, jegyezzük meg a választékot és legfőképp az árakat. Ő türelmesen megvár minket és nem máshol, mint mindössze 20 méterre, a háztömb hátsó bejáratánál, ugyanilyen pöpec kis boltban mindent féláron megszerez nekünk. Bekajáltuk szívtuk.
Az utca, amin odavezetett minket fényes nappal is annyira félelmetes volt, mint egy harmadrangú amerikai akcióthrillerben a kolumbiai drogbáró által terrorizált kisváros sikátorai. Ahogy haladtunk, sorra zárultak be a spaletták, iszkoltak a gyerekek. Én már fordultam volna vissza, de jogász barátom az ilyen szituációkat férfiassága próbájaként éli meg. Azt hiszi, hogy Budapest menő konditermeiben edzett teste, a német tisztaságú protein és beinjekciózott kreatin majd megvéd minket. Pedig itt egy utcai harcos tanfolyam sem segítene.
Füttyjelre egy romos ház emeleti ablakából kulcscsomó repült a lábunkhoz. Juan felvezetett minket. Egy nyomorúságos szobakonyhában álldogált, vagy inkább szédelgett Carlos, a dealer.
Ügyvéd úr jópofizni akart, hogy „helló srác, mitől ilyen vörös a szemed”, mire a kurta, „hát nem a szivargyártól, baszki” volt a válasz. Juan közvetített, két dobozt kell venni minimum. Meg sem néztem, ráböktem gyorsan, csak engedjenek már.
De nem, Carlos közölte, hogy mivel nem tud nekünk elég szivart eladni, mert kifogyott a készlet, így az este további részében is szeretne velünk üzleti kapcsolatba maradni, ezért körbevisznek minket a városban.
- Ááá, köszi, már voltam itt tavaly, mindent láttam – próbálom hárítani. Mire rám néz azzal az ufószerűen bevörösödött szemével:
- Igeeen? Nem láttalak srác!
-Mi a pélót kezdünk egy nejlonzacskóban 100 darab Cohibával és két bedrogozott szivardealerrel, akik egy neon lilára festett ezerkettes Ladába tuszkolnak befele minket baszkikám? – fordulok kétségbeesetten ügyvéd barátomhoz.
- Nem tudom, de hosszú és drága esténk lesz. És bátorításként megereszt felém egy félőrült mosolyt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.