a Zokosutazoó

Mert leszarnak. Mert leszarják a külföldet, leszarják az idegen nyelvet, leszarják a pénzedet, a kinézetedet. Mint később látni fogod, nemcsak a galambok, a nők is leszarnak. Azért mert Oroszország olyan hatalmas, és annyira elvan magával, annyi pénz, gazdagság, erő, kultúra van, hogy nem szorulnak rá a külföldre, és nem is tették soha. És ők nem is vágyódnak igazából sehova. Ha meg kikerülnek, legfeljebb megveszik nemcsak a tolmácsot, helyi nőt, házvezetőt, de megveszik fél Chelsea-t, Davos-t, és Cannes-t. Na meg Szentendrét.

Észak-Velencéjében minek turistabuszoznál? Miért koptatnád a lábad a több kilométeres sugárutakon és rakpartokon? Városi tájékozódó-futó vagy, esetleg biciklisfutár, vagy ki a péló? Itt hajózni kell!

Megérkezésünk és az első vodkák után azonnal a csatorna partján keresgéltük a sétahajókat. Nem volt nehéz megtalálni őket, tucatjával álltak, percenként indultak. De jól vigyázz, angol nyelvű egy volt a húszból, márpedig ez a kereslet-kínálat törvénye: az orosz belső piac igazi erejét itt kezded el megérezni: Szentpéterváron nem külföldi, hanem belföldi turista van kurva sok. Az alkoholmámoron keresztül ekkor kezdett el derengeni, hogy miért bánnak velünk ugyan átlagosan készségesen, de azért részben idegenül és érdektelenül.
Mert leszarnak. Mert leszarják a külföldet, leszarják az idegen nyelvet, leszarják a pénzedet, a kinézetedet. Mint később látni fogod, nemcsak a galambok, a nők is leszarnak. Azért mert Oroszország olyan hatalmas, és annyira elvan magával, annyi pénz, gazdagság, erő, kultúra van, hogy nem szorulnak rá a külföldre, és nem is tették soha. És ők nem is vágyódnak igazából sehova. Ha meg kikerülnek, legfeljebb megveszik nemcsak a tolmácsot, helyi nőt, házvezetőt, de megveszik fél Chelsea-t, Davos-t, és Cannes-t. Na meg Szentendrét.

Szóval a névai városnéző túra rulez. Visznek a csatornákon, belátsz néha a Vérző Megváltó templomra, hosszasan hullámzol az 5 fokos szélben és bámulod a Téli Palotát, meg a túloldalt. Amire mint jólnevelt, udvarias trendy-cool-bankár-tanácsadó-kardioógus-ralphlaurenpolós-volvós srác mindenképp figyelj, hogy itt is a túlélésért megy a harc! Nem véletlen, hogy fagyhalálban pusztult el a legtöbb külhoni betolakodó, ezért az oroszok ravaszul a turistahajókra is csak néhány pokrócot, takarót raknak, aztán hadd harcoljanak a külföldiek érte. Tehát Te már a beszállásnál vegyél el kettőt, és amikor a három hónapos terhesnek kinéző rövidnadrágos holland tehenek elkezdenek vacogni és nagyokat pislongatni Rád, akkor szívtelen macsóként fordulj el, sőt, húzz bele egy jó nagyot a laposüvegedbe, dörgöld össze látványosan a kezed és félhangosan élvezkedj a haverokkal, hogy mennyire borzongatóan jól esik egy kis melegség a hideg északi szélben.

Ez ugye nem egy hagyományos útikalauz. A látnivalók és praktikus információk felsorolásával szenvedjenek a mainstream útikönyvek. De azért felhívjuk a figyelmet, hogy a szentpétervári nevezetességek bejárása időt és szervezést igényel. Persze a legnagyobbak gikszer esetén improvizálnak és nem esnek kétségbe. Miután magunkhoz tértünk a szombat hajnalig tartó mulatozásból, délután 3-kor fejszellőztető sétára indulunk azzal a céllal, hogy egy szép parkon keresztülszelve kényelmesen átbandukolunk a Néva túloldalára és megnézzük a Péter-Pál erődöt, az Aurórát, meg ami ontheotherside. Hát, jó másfél óra múlva keveredtünk ki a parkból, ráadásul egy olyan elhagyott helyen, ahol taxit csípni sem volt esélyünk. Na ekkor ketten a csapatból az útpadkára rogytak a kimerültségtől és kiábrándultságtól, míg a harmadik a gyomorsavas vodkát szűrte a fogai között a macskakőre. Volt is sikere a performansznak, kaptunk taxit megfelelő felárért íziben. Aztán 10 perc múlva már az Auróra előtti kordonnál állunk: itt négykor bezár néhány nevezetesség, ez a szokás.

Hiába Ügyvéd úr minden megvesztegetési kísérlete, az őrzést végző katonák hajthatatlanok. De nicsak, vannak itt nálunk is lúzerebbek, óriási turistabusz okádja magából a látogatásról lemaradó csalódott utasokat mellettünk. És hát honnan, de honnan való a tisztelt vesztes társaság?: Jászberény város tanácsának jutalomútra hozott dolgozóit köszöntjük hazafias szeretettel. Gondolhattuk volna a fehérzoknis öltönycipőkből, a suhogó melegítőből, meg, hogy az egyik néni fordítva kukucskál frissen vásárolt digitális kamerájába.
- Hát Ti is lekéstétek, basszus? – kérdezi a csapat vezetője, a városi jegyző, aki valamilyen önkormányzati konferenciáról ismerheti a Polgármester urat.
De a mi hősünk nem ad esélyt az együttérzésre:
- Nem, nem, mi már voltunk benn, csak tudtuk, hogy érkeztek, gondoltuk készítünk néhány fotót veletek a lezárt sorompó előtt.

És hogy még inkább erősítsük a trendycoolbankártanácsadókardioógusralphlaurenpolósvolvós srácok imidzsét, simán rájuk ragadunk, hogy magyar nyelvű idegenvezetővel magyaráztassuk el magunknak a szintén bezárt Szent Péter erőd, a székesegyház, és Péter cár szülőházának érdekességeit.