Miért nem hallunk sodró lendületű, őszinte kubai útibeszámolókat? A havannai élményekkel az a legnagyobb baj, hogy nem lehet őket megosztani. Mit mondasz a feleségednek az üzleti útról? Mit hazudsz a kollégáidnak remegő kezedről és koktélmániádról? Milyen ajándékot hozol onnan a kölyköknek? Hogy magyarázod meg a szeretődnek, hogy már őt sem, csakis a kávébarna kerek seggeket kívánod?
Miért nem hallunk sodró lendületű, őszinte kubai útibeszámolókat? A havannai élményekkel az a legnagyobb baj, hogy nem lehet őket megosztani. Mit mondasz a feleségednek az üzleti útról? Mit hazudsz a kollégáidnak remegő kezedről és koktélmániádról? Milyen ajándékot hozol onnan a kölyköknek? Hogy magyarázod meg a szeretődnek, hogy már őt sem, csakis a kávébarna kerek seggeket kívánod?
Ezen morfondíroztam, miközben a Gerlóczy kávéház teraszára megbeszélt találkozóra siettem. Polgármester urat a tabletjébe mélyedve találtam. Már tavaszodott, de azért így is furcsán festett egy szál ingben és napszemüvegben délelőtt tízkor. Asztalán tojásrántotta, mellette egy óriási cubalibre. A limeból állapítottam meg, engem nem ver át ez a műmájer, hogy kólázik. Tiszta ciki, nyakunkon a választás, mi a pélót mondunk a kampányban az életviteléről?
-Megint iszol Polgi, baszod. Azt mondtad abbahagyod.
-Ááá, csak legyőztem az akaraterőmet - vicceskedik, majd odalöki a tabletet.
Az Index címlapján virít, ahogy a miniszterelnök társaságában bejelenti, hogy felépül a multitól át- és elvett gyár.
Viva Kanada! Vagyis KUBA!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.