a Zokosutazoó

Ugye jól emlékszünk még I. Péter cár késői követőjére, Nyikita Szergejevicsre? Nem ő mondta, hogy a Szovjetunió néhány évtized múlva lehagyja majd az ámerikai imprealistákat? Hát ő is tudott ám nagyot hazudni, mint ahogy az is egy ferdefasznyi cári torzítás volt, hogy a frissen felépült Pityer ráver majd Párizsra, meg Versailles-ra.De tény, hogy a XVIII. század közepére a saját magárólelnevezett főváros Oroszország szellemi életének a központjává vált. Akit csak föl tudunk idézni az orosz kultúrából, azok mind-mind pityeriek voltak....

Alternatív történelem és földrajzóra. Nem megy ez egyedül vazze. Hiába van négyünknek 7 diplomája (jó-jó, kettő ebből fizetős, másik kettő meg feltuningolt továbbképzési papír), muszáj segítségül hívnunk Kiss-Csapó Tanár urat. Általában hozzá fordulnak a fityma- és időszűkében lévő trendy-cool-bankár-tanácsadó-kardioógus-ralphlauren-polós-volvós srácok, na meg a klimaxos-de-himalájában-túrázni-vágyó-milfek ha földrajzi, történelmi, politikai kontextusra vágynak a felkeresendő úti célokról.

- Földtörténetileg ez úgy alakult – kezdi amolyan Grósz Károly módra – hogy amikor Európa kétmilliárd évvel ezelőtt csak egy parányi darabkaként fityegett a sodródó litoszfératáblákon, akkor az errefele található kőzetekből kialakult a Balti pajzs – kőkemény gránit, csupa sivárság, amit a folyamatos jégkorszak szenvtelen sztahanov módjára csak tovább gyalult.
- Itt basszameg nem kell ám lebetonozni semmit, jó alapja van az épületeknek, és a tankok sem fognak soha megsüllyedni az úton – adja meg a felütést, láthatóan élvezi, hogy ma nem tucatnyi kis lurkót kell fegyelmezni az iskolapadban, hanem nekünk mesélhet néhány Staropramen mellett.
- Földrajzi szélességi és jégkorszaki maradvány az a csökött éghajlat is. Az olcsó vodka mellett sok gagyi turistát csalogatnak a teljesen abszurd fehér éjszakák. Ilyenkor éjjel 11 óráig nyáron nem megy le a nap, de hajnali fél háromkor már fel is kel. Éjfélkor is olyan a város, mintha csak éppen pár perce lenne alkonyat. Jó, ezt Ti nem fogjátok látni, mert a kupiba ritkán hunyorog be Héliosz. Viszont elképzelhetitek, hogy mennyire unalmas lehet ennek épp a fordítottja. Nem részletezem, belegondolni is rossz, majd megírják azok a lúzerek, akiknek nem volt annyi eszük, hogy nyáron menjenek Pityerbe.

Ehhez a furcsasághoz kapcsolódik még az is, hogy a nyári kánikula sem lehet forróbb 20-22 foknál, de a téli hideg alaphelyzetben is legalább mínusz 35-40 fok. A helyi Schirilla Györgyök pedig még képesek ebben a remek időben is lubickolni a Névában.
- Senki ne csinálja utánuk! Még hosszú évek alapos felkészülésével sem tudunk annyi vodkát magunkba önteni, hogy ezt a mazochizmust különösebb egészségkárosodás nélkül túléljük – ilyenkor előjön belőle a professzorkodás, hamarosan ugyanis az MTA levelező tagja lesz, Bhután-válasza-a-22.század-modern-kihívásaira, vagy valami hasonló, a társadalmi hasznosságot és gyors meggazdagodást nyilvánvalóan előrevetítő tudományos munkával.

E rövid geológia, geográfiai és klimatológia bevezető után lássuk csak, kik lehettek azok az ostobák, akik ide egy egész világvárost építettek! Hát persze, hogy az oroszok… Kellett a tengeri kijárat és egy szűk, jégvirágos, rácsos, de mégiscsak „nyugatra néző ablak”.
A várost 1703 májusában alapította I. Péter cár a Néva-folyó mocsaras torkolatára. Elég gyorsan építkezhettek a muzsikok, hiszen nagyjából fél évszázaddal később a történelmi belváros már el is készült - igaz, az építkezés közben állítólag 30 ezren is ott hagyták a fogukat az embertelen bánásmód miatt. A cárnak nyilvánvalóan az volt a célja, mint az őt követő orosz, szovjet és poszt-szovjet diktátoroknak; felzárkóztatni Oroszországot, majd lehagyni Evrópát. Ugye jól emlékszünk még I. Péter cár késői követőjére, Nyikita Szergejevicsre? Nem ő mondta, hogy a Szovjetunió néhány évtized múlva lehagyja majd az ámerikai imprealistákat? Hát ő is tudott ám nagyot hazudni, mint ahogy az is egy ferdefasznyi cári torzítás volt, hogy a frissen felépült Pityer ráver majd Párizsra, meg Versailles-ra.De tény, hogy a XVIII. század közepére a saját magárólelnevezett főváros Oroszország szellemi életének a központjává vált. Akit csak föl tudunk idézni az orosz kultúrából, azok mind-mind pityeriek voltak: a híres matematikus Gogol, a menő festő Turgenyev, a színész Puskin, és a baltás sorozatgyilkos, Dosztojevszkij. Ne is menjünk tovább. Tényleg: ismered Dosztojevszkijt? Saját szülőföldjét csak úgy emlegette, mint a „világ legmesterségesebb városa”.

Az elcsépelt hasonlatot, hogy Pityer lenne „észak Velencéje”, nyilván azért találták ki, mert a Néva-folyónak pontosan 65 mellékága szövi át a várost, és nem kevesebb, mint 700 híd ível át a folyón. Még egy teljesen fölösleges földrajzi rekordot jegyezzünk meg a városról: a világ egymillió főnél népesebb városai közül Szentpétervár található a legészakabbra. 1914-ig hívták Szentpétervárnak, majd utána 1924-ig Petrográd volt a neve. Iljics halála után adta magát a helyzet, hogy a forradalom kecskeszakállas atyjáról nevezzék el. Három nappal halála után, már Leningrádnak hívták. Ennek ellenére a helyiek mindig is egyszerűen Pityernek hívták egymás közt. 1991. szeptember 6-án népszavazás döntött, a város újra visszakapta eredeti nevét: Szankt-Petyerburg. Csak kevesen tudják, hogy ezzel egy időben a város körüli közigazgatási egységnek meghagyták az addigi nevét, vagyis azt még most is Leningrád-megyének kell hívni. A visszakeresztelésben mi magyarok sokkal szorgalmasabbak voltunk, hiszen Pityerben mindössze 39 utcát, 6 hidat és 6 parkot neveztek át a rendszerváltozáskor. A tősgyökeres helyiek ezért bizonyára többször is mondogatják magukban, hogy „nem volt itt igazi rendszerváltás”, pláne ha közben erre a plakátra bámulnak.