a Zokosutazoó

Én annyit vettem le belőle, hogy ezen a városon állandóan ment a marakodás. Már Dávid és Salamon idején is, pár ezer évvel ezelőtt, amikor a zsidók egy része másik fővárost is épített magának. Szerintem ennek a városnak van a leghosszabb és legbonyolultabb története, nem szívesen feleltem volna ebből az érettségin – de hát nem is feleltem, mert akkoriban egy 40 éves fotós pasival jártam a Fidzsi-szigeteket, a papírt később szereztem tanár nagybátyámtól, akit picit megzsaroltam, hogy kiadom a gyerekkori puncimaszirozgató akcióját, ha nem tol át a vizsgán.

Jeruzsálem. Ma sem lakja több, mint néhány százezer ember, lényegtelen közlekedési csomópont, nem ez az izraeli gazdaság motorja – még kevésbé a palesztiné – mégis megkerülhetetlen városi tényező: kétszer rombolták porig, 23-szor ostromolták és 44-szer cserélt gazdát. Ja és benne van a National Geographic világ tíz legjobb városa listában – kiműveltem magam, mi?
Az izraeli nemzetközi reptér belsőépítészete egy modern siratófalra hajaz, kint punci- és pénzéhes rosszarcú minibusz-taxisok. Amikor megemlítem, hogy a legendás Addar Hotelbe tartok, félreállítanak a sorból. Jól kezdődik.  Aztán a kerozinnal átitatott, lelopott termésű narancsfák és szögesdrót szegélyezte országúton suhanás közben a minibusz sofőrje elmeséli a történelmet.

Én annyit vettem le belőle, hogy ezen a városon állandóan ment a marakodás. Már Dávid és Salamon idején is, pár ezer évvel ezelőtt, amikor a zsidók egy része másik fővárost is épített magának. Aztán jöttek a rómaiak, a keresztesháborúk, a mamelukuralom, majd az oszmánok próbálták igazgatni az állandóan egymást zrikáló arabokat, keresztényeket, zsidókat.  Törökök helyett érkeztek az egyiptomiak, jordánok, majd a brit mandátum, Izrael állam megalapítása és az állandósult palesztin konfliktus.
Szerintem ennek a városnak van a leghosszabb és legbonyolultabb története, nem szívesen feleltem volna ebből az érettségin – de hát nem is feleltem, mert akkoriban egy 40 éves fotós pasival jártam a Fidzsi-szigeteket, a papírt később szereztem tanár nagybátyámtól, akit picit megzsaroltam, hogy kiadom a gyerekkori puncimaszirozgató akcióját, ha nem tol át a vizsgán.
A végén bemelegszik a storykba a sofőr, a hatnapos háború diadalmait, arab-alázásokat sorolja, meg. hogy mekkora nagy és oszthatatlan fővárosa ez I’szráelnek – de engem sosem hoz lázba a politika, maximum a politikusok, és sokkal inkább elkezdek aggódni a szállásom miatt. 

A legendás Addar Hotelt a neten néztem ki magamnak, mert azt írták nőbarát, klasszikus jó minőség, és a legmenőbb jeruzsálemi szállodák háromszögének középpontjában található.
A pőre valóság, hogy ez a leglúzerebb arab szálló: tényleg vendégbarát, hiszen a hitelkártyámról (illetve otthon az asszonnyal gubbasztó Pisti hitelkártyájáról) még a kulcs átnyújtása előtt lehúzzák a 2 éjszakás tartózkodás árát, plusz depositot. A szar külcsínt bőven alulmúlja a belcsín: kiégett lámpák, 20 éves piros bordűr, átható párizsiszag, pattogzó lakkozott zongora a díszlet az amúgy lakosztálynak csúfolt vészkijárat melletti szobámban. Ha faszi lennék, nem mernék ide nőt felhozni basszus.

De innen elindulni sem merek egyedül, mint jó fehér nő. Sunyin megvárom a retek lobbyban, míg valami egyedülálló balek kimozdul, és csatlakozom hozzá. Amint villatok egy kis dekoltázst, megvan a kísérőm, gyorsan kedveskedve el is nevezem 2P-nek. Azt hiszi ez menő, biztos valami filmsztár vagy rocker után kapta a becenevét, pedig magamban csak arra gondoltam, hogy ez a faszi egyszerre Púpos és Pocakos. Mindegy is, a 40-es fél-macsóknak ezek az utolsó hajas utazásai, ilyenkor már elég gavallérok, és hát ahogy Judy barátnőm mondta: 
-A végén nem az számít, hogy milyen a hordó, hanem hogy mekkora a csapja.