a Zokosutazoó

Amilyen szellemes a magyar nyelv az angol bucket-list = bakancslista kifejezés átültetésében, annyire közhelyes honfitársaink elképzelése az utazási top listák, az egyszer-az-életben-csakazértis-megcsinálom úticélok és élmények felsorolásában. Beleértve saját magamat is. Épp ezért hangzatos ellen-listával, egy utazási antitézissel készültem: 7 dolog, amit a saját tapasztalatom alapján semmiképp nem ajánlok, nem is csinálnék (újra).

Nagy Utazók, a Magas Élet kedvelői: kérem tartózkodjatok ezektől, csak magatokat járatjátok le!?

1. Maldív- szigeteki giccs

A műmájerkedés netovábbja. Egy ország, amit nehéz annak nevezni, mert mű. Helyi lakossal sosem találkozol, utcán nem jársz, boltba be sem tudsz menni, hiszen egy zátonyt teljes egészében elfoglaló nemzetközi hotelbe érkezel. A hivatalosan iszlám vallásából is csak annyit észlelsz, hogy minden piádat kipakolják és elveszik a reptéren. De legalább nem a müezzinre ébredsz. Homokzátonyok, amit már nem a víz, hanem a resortot formáló kotrógépek alakítanak. Megérkezésed után maximum 10 perc alatt körbejárod a legnagyobb szigetet is - és itt kell eltöltened majd még legalább egy hetet. Megtanulod egy életre azt is, hogy az óceánban cölöpökön álló bungalók a legrosszabbak, mert hering-szerűen pár méterre vannak egymástól, ráadásul jó messze a hotel étteremtől és a bártól. Minden hangot, még a legfinomabb női szellentést is azonnal viszi a víz a többi szomszédhoz. Ennél már csak az lesz kiábrándítóbb, amikor korall-búvárkodás címén saját szemeddel láthatod, hogy a tengeri élővilág 70 százalékban halott. Cikifaktor a csúcson: úszás a delfinekkel. Ezek az állatok - minden influenszer közvélekedéssel ellentétben - magukban szeretnek úszkálni és vadászni, semmi szükségük az emberek társaságára.

Oké, oké, sokan elkövetjük a hibát, hogy kipipáljuk a „Maldívot”. Ráadásul sokszor csajunk/barátnőnk/menyasszonyunk miatt erőltetjük. Ha már mindenáron az Indiai-óceáni szigetekre vágyunk, válasszuk a növényzetben és partszakaszban sokkal izgalmasabb Seychelle-t, a valódi történelemmel, kultúrával, gasztronómiával, na meg remek golfpályákkal rendelkező Mauritius-t, a kaland- és világörökségre vágyók pedig Sri-Lankát.

2. Fesztivál, karnevál - Karel Gott és Korda Gyuri, na meg Tiesto világa

Sosem értettem, hogy mi a jó porban, melegben, vagy sárban és esőben nyomulni óriási tömegben. Miért érezzük szükségét, hogy másod-és harmadvonalas zenekarok szabadtéri bénázását hallgassuk, drága lángost, rossz fröccsöt fogyasztva. Azt meg végkép nem, hogy sokan mindezt VIP Lounge-ban miként bírják abszolválni. Úgy gondoltam, hogy Karel Gott óta ciki a Karnevál, és Korda Gyuri bácsi retro produkciói csupán gegek. De nem. Magyarok százezrei tolakodnak a Szigeten, a Borfesztiválon, decens ötvenes családapák „szeletelnek” a Balaton Sound-on Pump Gabo mellett, negyvenes anyukák vásárolnak Converse cipőt, hogy újra fiatalnak érezhessék magukat a Palóznaki Jazz Pikniken. És mindezt milyen áron: garantált alkohol és ételmérgezés, Toi-toi-ban, vagy amögött azonnal elkapott nemibetegség. Egyedüli haszonélvezői az egy-szettes playback DJ-k, a vendéglátós- és fesztiválhiénák, na meg a nemzetköri drogkartell jeles alakjai. Ha mindenképp sok emberre vágyunk, menjünk inkább valami tömegsport rendezvényre, vagy tüntikézni, zenét pedig rendes CD minőségben, esetleg annak Házában, vagy Akadémiáján, vagy egy chicagói blueskocsmában hallgassunk.

3. Pózolás helyi népviseletben

Etalon utazási program, na és a helyiek vendégszeretetét viszonzó szokás, hogy ottani népviseletbe öltözünk. Egészében véve udvarias és szép dolog is lehet ez, de azért csínján bánjunk vele. Herótom van a müncheni sörfesztiválon láthatóan bugris angolok által viselt bőrgatyákból, a szárit flip-flop papuccsal kombináló turista-buddhistáktól. Végképp óvakodjunk az arab köpenyegbe, ne adj isten csadorba való öltözéstől és látványos fotózkodástól, nehogy több haragost szerezzünk magunknak, mint barátot. És hát valljuk be, merő pénzkidobás panama, vagy western kalapot, skótszoknyát és hasonló szuvenír ruhadarabokat hazahozni - még farsangkor sem fogjuk őket hordani.

4. Dülöngélés teve-, szamár-, vagy elefántháton

Sivatagi túrák, Piramis-nézés, Santorinis bolyongások, magashegyi kaptatások és a thaiföldi nyaralások elmaradhatatlan kelléke a szerencsétlen teherhordónak használt állatok cowboy módra történő megülése. Pedig tevén, szamárháton vagy elefánton utazni se nem kellemes, se nem gyors. Felsérti a bőrünket, szagot hagy a ruhánkon, feltöri a popsit, ráadásul úgy dülöngél mindegyik, hogy tengeribetegek leszünk. Én ezt meg szoktam hagyni a tapasztalatlan útitársaknak és egy kellemes teraszon hideg sört kortyolgatva azt is megtagadom, hogy lefotózzam őket: ugyanis ez egy light-os állatkínzás! Mindez persze semmi a befolyásos üzletemberek, politikusok, celebek afrikai vagy szibériai vadásztúrájához képest. Ami viszont menő szerintem az egy jó szafari, vagy egy kelet-magyarországi kutyamenhely meglátogatása.

5. Személyi-hiteles hőzöngés a jeges lejtőkön

Kis országunkban évente 600 ezer! ember kerekedik fel, hogy a havas (vagy nem annyira havas) lejtőkön száguldjon. Sosem értettem, hogy sok-sok ember miért áldoz rengeteg időt, energiát, vesz fel személyi hitelt, hogy egyszer egy évben, az amúgy is nagyon hideg télen, családjával síelni induljon. Abban az országban, ahol egy hegy van 1000 méternél magasabban - és az sem hóbiztos. Mi a vonzó abban, hogy kiszámíthatatlan időjárásban, Michelin babának beöltözve, felvonók előtt sorbanállva, erőn felül más országba cipeljük a pénzünket? Mert Magyarországon a síelés nem az elit sportja, hanem mindenki bakancslistás tevékenysége. Én akkor döntöttem el, hogy végleg abbahagyom, amikor a barátnőmet egy teljesen ártalmatlannak tûnô esés után a hegyimentők egyenesen a kórházba vitték - illetve előtte is kizárólag szikrázó napsütésben, a hütte teraszán italozgatva éreztem ezt cool-nak. Ha már mindenképp sznob sportot akarunk űzni a természetben, golfozzunk! Egyrészt nem tájidegen itthon, kevesebbet kell utazni, olcsóbb, és sokszor szebb a környezet és garantáltan elcsíphetjük a kellemes időt is.

6. Bálnázás fürdőkben, wellness-ekben

Naivan azt hittem, hogy a 90’es években elharapódzó wellness őrületet - vagyis, hogy közepes színvonalú vidéki szállodák szűkös medencéibe, gyógyító hatással bizonyíthatóan NEM bíró, ellenben rengeteg baktériumnak táptalajt adó langymeleg fürdőkbe vágyódást - kiirtja a Covid és a rezsidémon. De nem! A magyarok még mindig legszívesebben erre költik Széchenyi kártyájukon meglévő pénzüket, évente kétszer is bakancslistás céljuk egy kis fürdőzés. És nem csak a magyaroknak, sok európai nyugdíjasnak, vagy épp habpartyba vágyó bulituristának ugyanez a vágya. Hát egészségükre! Én biztos nem ajánlom, hogy a több napos, klórral felpattintott vízben üldögéljünk rengeteg izzadt, beteg, rettenetes higiéniás szokással (nem zuhanyozunk előtte, bezzeg belepisilünk) rendelkező embertásunkkal közösen. És félreértés ne essék, nem a magyar fürdőkkel van bajom: az izlandi Kék-Lagúnából is kifordultam, miután észrevettem, hogy a balomon szexelnek, tőlem jobbra pedig beleöntik a sört.

7. Flexelés szélcsendben a Magyar-tengeren

Hallottál már a Helly Hansen márkáról? Nos, ha az előbb taglalt sípályákon nem láttál belőle eleget, nézz csak körül egy felkapott balatoni vitorláskikötőben. Itt gyülekeznek ugyanis azok az aranyifjak, coming up lányok és Omega órás, magukat fontosnak képzelő, korosodó managerek, akik tovább viszik a Magyar-tenger életérzést.

Igaz, hogy az átlagos vízmélység két méter, és szél szinte soha sincs, mégis több tízezer, és egyre növekvő számú bárka, kisvitorlás és méretes jacht ringatózik a Balatonon. Fő tevékenységük: szélcsendben, tűző napon, farmotorral sunyiba bemenni 300 métert a tó közepe fele, horgony ki, cicifix le, vízbe ugrás- be - természetesen szalonspiccel. Ez idáig rendben is van…. egyszer, kétszer, maximum két órára. De mit csinálunk a maradék 360 napban? Van olyan kedves ismerôsöm, aki egy jobb Porsche áráért vásárolt hajót kimaxolni ezt az életérzést. Kifutni nem tud, mert túl sekély a víz, a hajó pedig túl nagy. Ezért a kikötőben ül a dekken és hallgatja, hogy a mellé beálló bérvitorlásokon megy a tüc-tüc party. Zuhanyozni és kiadósat xa….ni pedig neki is a kikötői közvécében kell egy idő után. Úgyhogy most még nagyobb bukóba ment bele: két Targa áráért vett egy házat is a közelben, hogy legyen hol nyugodtan aludnia. Félreértés ne essék: katamaránozni a Karibon, Seychelles-en, vagy akárcsak Hvar körül az Adrián továbbra is menő.