Lagymatagon követem a győztes, a nagy felfedezett spontán amszterdami sajtótájékoztatóját, de valójában egy hideg sörre gondolok, már csak pár perc.
Ám ekkor földbe gyökerezik a lábam. Gyönyörű nőt látok estélyiben közeledni, jobbján a National Geographic fotóverseny zsűrijének elnökével, balján egy biztonsági őrrel. Másodpercek alatt izzadok fél litert, és szédülni kezdek: a cseh idegenvezetőnő az, kiderült, hogy övé a fotók, jönnek letartóztatni minket.
Az Uros indiánok azok, akik heroikus küzdelmet indítottak a nagy francia energiacég ellen. A burzsujok víz, gáz és áramvezetékekkel próbálták behálózni és monopol felvert áron kínálni a szolgáltatást a térségben.
Ügyvéd urat megfogta ez a sztori. Hazaérkezésünk után áttanulmányozta az ellopott fotótáskát, és a pendrive-on színvonalas képeket talált az őslakosok küzdelméről. Vett magának egy profi labort és kísérletezgetni kezdett az előhívással, majd egy ötlettől vezérelve be is küldte néhány fotóversenyre a „munkáit”.
A perui sivatagi oázisban Ügyvéd úr love-storyba bonyolódik - vagyis csak szeretett volna. Valószínűleg túl nagy hatással volt rá az Angol beteg című film, és elhitte, hogy Ralph Fiennes-es sármja majd megadásra készteti a cseh ápolónőt, aki a kis oázis egyetlen idegenforgalmi vállalkozásának nagyasszonya, és két napon át elválaszthatatlan kísérőnk. Jó, a csaj tényleg majdnem egy Eva Hercigova, fantasztikusan néz ki bronzbarna testével, szeplős, értelmes arcával és hatalmas melleivel.
Minket is rendesen kupán vágott a helyi kocsmákban magassági szédülés ellen elfogyasztott kokatea és kellemes sör. Ma este végre helyi leánybúcsúba csöppenünk. Nincs pardon, meg kell enni a házigazdák által elkészített és körbekínált egybesütött szőrös hörcsögöt, hogy befogadjanak. És lám, egyikünk sem egy kimondott David Beckham, mégis sok flörtölő hölgy tekintet akad meg rajtunk, oldalt sűrű hajú Dottore barátunk egyenesen a helyi Casanova szerepében tetszeleg. Emelkedik a hangulat, csak a hőmérő higanyszála nem. A fűtetlen kocsmában a gyertyák és a cusco koktél, vagyis a helyi sör és tömény elegye melegít.
Limába a National Geographic ajánlása és a szükség (a legfantasztikusabb ősindián kultúra nemzetközi repülőútvonallal megközelíthető első állomása) hozott minket. Meg hát családi körben hamar kiderült, amikor legutóbbMontreál helyett Kubába landoltunk – muszáj volt egy teljesen csajozás-mentes célállomást beiktatni világjárásunkba.
-Senki nem kívánja otthon előadni az „Apu azért üt, mert szereti Anyut” műsort - sokba kerülne a válás. Irány Peru, itt nem lesz sok ostoba hányás! – adta ki a jelszót anno Dottore.
Mondjuk nem is baj, hogy Polgármester úr nem emlékszik tisztán, miként került annak a nagydarab fekete benga prostituáltnak az ágyába. Aki, aktus közben az utcafrontról neszezést hallván anyaszült meztelen kezdte el az ablakból ételmaradékokkal és szexuális eszközökkel dobálni az alkalmi bicikli tolvajokat.
-Kár, hogy csak néhány órát, és nem az egész elbaltázott perui utat és fotósorozatot fedi homály – sziszegem magam elé, miközben Ügyvéd urat a konferanszié több nyelven szólítja az alkalmi pódiumra.
