Dottore úr nagyvonalú családapa: mindkét lányának otthon tovább festhető matrioska baba készletet hozott. Másik énje viszont egy megrögzött csóró tolvaj, rendszeresen kilopta a kupi-katalógust a fekete Ladákból, és ezt osztogatja itthon a barátainak...
A hely közvetlen környezetében még durvább a helyzet, kizárólag járó motorú Hummerek, Tuaregek. A sofőr benn vigyázz míg a tulaj mulat – hogy a járó motor egyfajta benzinzabáló státuszszimbólum, vagy csak elővigyázatosság, hogy bármikor pillanatok alatt menekülni lehessen – nem tudom. Előttünk épp 20 centis magassarkú bombázó escort-lányokat terelgetnek be a kidobók, jó nőből nem lehet itt hiány. Mi viszont azonnal fennakadunk a facecontrolon. Pedig, és most jön a slusszpoén, vasárnap délután 6 óra van...
Fantasztikusan ihletett hely ez, szomorú hogy néhány részeg komisszár ekkora felfordulást tudott okozni. Hála Istennek a műkincsekben nem tettek sok kárt – igaz 90 éve leálltak a gyűjtéssel. Az Ermitázs előtt akkora sor áll, hogy nemhogy a másfél óra múlva esedékes zárásig, de másnap délig sem jutnánk be. Ilyenkor kell a jó magyar virtus, na meg a trendycoolbankártanácsadókardioógusralphlaurenpolósvolvós szemlélet: ez itt Oroszország, Kelet-Európa. Ha ekkora sor van, az csak a kereslet fellendítésére szolgál, biztos van VIP, biztos akar itt valaki még pénzt keresni.
Mert leszarnak. Mert leszarják a külföldet, leszarják az idegen nyelvet, leszarják a pénzedet, a kinézetedet. Mint később látni fogod, nemcsak a galambok, a nők is leszarnak. Azért mert Oroszország olyan hatalmas, és annyira elvan magával, annyi pénz, gazdagság, erő, kultúra van, hogy nem szorulnak rá a külföldre, és nem is tették soha. És ők nem is vágyódnak igazából sehova. Ha meg kikerülnek, legfeljebb megveszik nemcsak a tolmácsot, helyi nőt, házvezetőt, de megveszik fél Chelsea-t, Davos-t, és Cannes-t. Na meg Szentendrét.
Hát aztán megjött Lev. Olyan hacuka van rajta, hogyha velünk lenne Vladimir Iljics, biztos azt mondaná: - Jól illik ez a Len-Ing-Rád. Lev amúgy Kő Homokos. Nem is ez a baj, még az is OK, hogy hozott a youthhostelből két norvég 17 éves hippigyereket, hanem az, hogy fogalma sincs milyen túrára vigyen minket. A kocsmák neveit papírra brainstormolták neki össze a többiek, ráadásul folyton idegesítően elnézést kér az angoljáért és biztosit minket milyennagyszerűlehetőségszámáraezanyelvtudástökéletesítésére. Hát Anyád! Na ekkor jön el a pillanat, amikor Ügyvéd úr diszkréten odalép hozzá, és fojtott hangon, jól artikulálva a fülébe sziszegi:
Ugye jól emlékszünk még I. Péter cár késői követőjére, Nyikita Szergejevicsre? Nem ő mondta, hogy a Szovjetunió néhány évtized múlva lehagyja majd az ámerikai imprealistákat? Hát ő is tudott ám nagyot hazudni, mint ahogy az is egy ferdefasznyi cári torzítás volt, hogy a frissen felépült Pityer ráver majd Párizsra, meg Versailles-ra.De tény, hogy a XVIII. század közepére a saját magárólelnevezett főváros Oroszország szellemi életének a központjává vált. Akit csak föl tudunk idézni az orosz kultúrából, azok mind-mind pityeriek voltak....
A gépen nincs kimérve ital – csak üveggel, jó jel, megfelelő ráhangolódás. Minusz 5 fok, szemerkélő jégeső fogad minket.
- Aztán jól öltözzetek fel, nehogy úgy járjatok mint Napóleon csapatai, csomagoljatok a bőröndbe nyáron is prémkucsmát, kesztyűt – visszhangoznak fülemben történelemörült nagynénikém szavai.
- És vigyetek magatokkal veterán-kitüntetéseket is, hadd legyen meg a respekt - kontrázik Károly bácsi, a szenilitás vegytiszta jeleit mutató szomszéd.
