a Zokosutazoó

Hát aztán megjött Lev. Olyan hacuka van rajta, hogyha velünk lenne Vladimir Iljics, biztos azt mondaná: - Jól illik ez a Len-Ing-Rád.  Lev amúgy Kő Homokos. Nem is ez a baj, még az is OK, hogy hozott a youthhostelből két norvég 17 éves hippigyereket, hanem az, hogy fogalma sincs milyen túrára vigyen minket. A kocsmák neveit papírra brainstormolták neki össze a többiek, ráadásul folyton idegesítően elnézést kér az angoljáért és biztosit minket milyennagyszerűlehetőségszámáraezanyelvtudástökéletesítésére. Hát Anyád! Na ekkor jön el a pillanat, amikor Ügyvéd úr diszkréten odalép hozzá, és fojtott hangon, jól artikulálva a fülébe sziszegi:

Kezdjük stílusosan az orosz származású Maslow tanár úr szükséglet-piramisának a legalján. Enni, inni nagyon lehet Szentpéterváron, de legelőször is kóstoljuk meg a Blini-t, ami tulajdonképpen búzalisztből készült helyi palacsinta. Általában kaviárral vagy lazaccal töltik meg és tejfölhöz hasonló savanyú krémmel szervírozzák. Annyira népszerű, hogy gyorsétterem hálózatot is alapítottak rá, belül szibériai paraszt rönkházat imitáló, szarvasagancsos, giccses fél önkiszolgáló jellegűt – ez az orosz riposzt a McDonald’s-ra.
A Vodka pedig maga az élet. Még ha diákkorodban többször filmszakadásod volt a Kalinkától, és azóta is undorodsz az orosz burgonyapálinka izétől, akkor is. Szentpéterváron már reggel ezzel kezdd a napot, az első három deci után megszokod, sőt, kívánni fogod a sör mellé. Mindenhol van, ki tudod ejteni a nevét, nem drága – kell még érv a helyi tömény mellé? Ez a markánsan etil-alkohol ízű szent víz a legtisztább italok egyike, az viszont inkább csak legenda, hogy az oroszok uborkát esznek a vodkához. Valami olyan külföldön elterjedt fél-tévhit lehet, minthogy a Coronita sörbe citromszeletet tesznek – ezért nem kicsit néztek minket hülyének Mexikóban.

A Zokosutazoó ugyebár az interneten tájékozódik. Könnyen rátalál hát egy alternatív, nagyon is helyinek kinéző kevéssé neckermannegyenturistás programra: Szentpétervári helyi kocsmák felfedezése helyi idegenvezetővel – a lokális buli feeling minden pénteken.com.

Ötszázforintos roaming díj ide vagy oda, azonnal tárcsázzuk a számot. Már kicsit gyanús, amikor azzal kezdik, hogy a mai túrára még nem jelentkezett senki, de persze amikor mi mondjuk, hogy rögtön itt van négy szomjas és mindenre elszánt magyar trendycoolbankártanácsadókardioógusralphlaurenpolósvolvós srác, akkor azonnal megkapjuk a gyülekező címét és időpontját. Húsz perces helyben kóválygás a Keleti-pályaudvarnál nagyságrendekkel rémisztőbb környéken, és már meg is találtuk a meetingpoint-ot, ahol természetesen senki sincs. Bátortalan kísérletet teszünk, hogy a szomszédos lepattant alternatív drogtanyaként kinéző youthhostelben érdeklődjünk: teli találat, szíves invitálással vezetnek be a közös helységbe. Itt két hippilány egymás tetveit szedi, tisztára mint a majmok, három totál anyagfüggő srác főzőcskézik, a helyi munkaerőnek kinéző emós csajszi pedig sűrű elnézést kér, hogy Lev, várva-várt vezetőnk egy órát késik. Sebaj, addig együnk a babkonzervjeikből és szívjunk kis füvet, ajánlják, de mi udvariasan, ám határozottan kijelentjük, hogy addig is a sarki kocsmában hangolódunk rá a túrára néhány sörrel és vodkával, küldje oda Lev-et, ha megjön.
Hát aztán megjött Lev. Olyan hacuka van rajta, hogyha velünk lenne Vladimir Iljics, biztos azt mondaná: - Jól illik ez a Len-Ing-Rád.

Lev amúgy Kő Homokos. Nem is ez a baj, még az is OK, hogy hozott a youthhostelből két norvég 17 éves hippigyereket, hanem az, hogy fogalma sincs milyen túrára vigyen minket. A kocsmák neveit papírra brainstormolták neki össze a többiek, ráadásul folyton idegesítően elnézést kér az angoljáért és biztosit minket milyennagyszerűlehetőségszámáraezanyelvtudástökéletesítésére. Hát Anyád! Na ekkor jön el a pillanat, amikor Ügyvéd úr diszkréten odalép hozzá, és fojtott hangon, jól artikulálva a fülébe sziszegi:
- „Hát Lev, ez nem a Te napod, mi pedig nem a Te embereid vagyunk. Úgyhogy a befizetett pénzünkért ingyen piákat hozol nekünk és maximum 2 alternatív hely után átviszel minket egy igazi pénteki esti orosz szórakozóhelyre. Ha kell, állandó telefonos kapcsolatban leszünk a főnököddel, hogy miként tudjuk ebből a túrából és az estéből a legtöbbet kihozni!”

És Levből kihoztuk a maximumot. A szentpétervári romkocsmák a budapestiek színvonala alatt marad, de péntek esti bulizó helyben, hangulatban nem volt hiány – de erről majd később.