a Zokosutazoó

Kezdjük az ennivalókkal. Érdekes módon falatozó, menza, étterem számtalan hívogat. Az étlap, a kínálat, maguk a kompozíciók, ízek viszont még a 10 évvel ezelőtti Budapestet idézik: ez bizony elég nagy sértés. És hát csoró egyetemistaként, félállású biciklifutárként, wichmannban alkoholizáló megnemértett iróként és gumi nélkül szexelő mezitláb koszostalpú szőröshonaljú bölcséslányként lehet verni a nyálunkat a westbalkánban, vagy valamelyik romkocsmában, hogy milyen trendi a bobanmarkovics, a csevapcsicsa meg a sopszka.

Kezdjük az ennivalókkal. Érdekes módon falatozó, menza, étterem számtalan hívogat. Az étlap, a kínálat, maguk a kompozíciók, ízek viszont még a 10 évvel ezelőtti Budapestet idézik: ez bizony elég nagy sértés. És hát csoró egyetemistaként, félállású biciklifutárként, wichmannban alkoholizáló megnemértett iróként és gumi nélkül szexelő mezitláb koszostalpú szőröshonaljú bölcséslányként lehet verni a nyálunkat a westbalkánban, vagy valamelyik romkocsmában, hogy milyen trendi a bobanmarkovics, a csevapcsicsa meg a sopszka.

Itt, az igazi balkáni helyszínen azzal szembesülni, hogy a kecskesajttal szórt fonnyad paradicsomos saláta, meg a rothadás miatt bedarált húsból gyúrt csicsa a nemzeti étel, mindenhol ezt ajánlják, ezt hozzák ki, ezt díszítik, erről zenél a szintén minden étteremben alkalmazott trombitás egyenmuzsikus: hát ez bizony szánalmas. De itt ettem életem legrosszabb olasztésztáját is: túlfőtt spagettin hagymás-ajváros álparadicsomszósz, parmezán helyett juhsajttal megszórva. A legtalálóbban talán Dottore fogalmazta meg a szerb konyha hozadékát, miután a sopszkára és tálnyi csevapcsicsára benyomott egy kupica slivovicát: „ hááát, jó lenne valahogy outsourcolni a dolgokat, nem szeretnék ott lenni, amikor ezeket kiszarom…”.

És ezzel elértünk az igyunk és mulassunk szekcióhoz: végül is ezért jöttünk, reméljük nem volt hiábavaló ez a fanyar-ömlengő íráspetting.

Talán a legfontosabb: piálni és mulatni valóban nagyon könnyen, gyorsan, egyszerűen lehet Belgrádban. Hamar belátni és átlátni, hol vannak a jó helyek, ár-érték arány rendben van, és a helyiek is barátságos rácsodálkozással, lelkes amatőrként teszik a dolgukat a szórakozóhelyeken.

Praktikusan: melegítésként igyunk egy light rundot a sétálóutca valamelyik kiülős helyén. A sör jó, a bor (vajh hol terem, melyik tablettagyárban szüretelték?) elfogadható, a tömények, koktélok mintha csak itthon lennénk (kellően kispórolják az alkoholt, de még ez is rendben). A hangsúly ne is az alkoholon legyen, hanem a helyek hangulatán, a people watchingon és hát a szerb nőkön, mert ők valóban első osztályúak.

Hiszen melyik fővárosban a világon van olyan utcanév, hogy „Silicon Valley”? Igen, igen Nyálas Olvasó, most kezdd el hegyezni a répádat, ugyanis nem a betelepült hightech-internet-inkubátor cégekről, hanem az utcabeli pubokban, mulatókban feltűnő tökéletes mellű lányokról nevezték el az utcát. Jó-jó, tartozik még hozzájuk néhány sötétített üvegű 9-es BMW, zöldségesmerdzsó, meg falkányi arbercrombie and fitch polós ritkás hajú izmos srác is, de így is bőven megéri a látvány.