A Szulejmán által épített fallal körülvett óváros felé sétálva, alkalmi kísérőm karjába dermesztő félelemmel csimpaszkodva realizálom, hogy Kelet-Jeruzsálemben, a zöldhatár túloldalán, a kettéosztott város még ENSZ békemissziósok által is elhagyott legsúlyosabb arab negyedében lakom. Ahol mindenki kebab, tea, rosszabb esetben fegyver és kokó árusításból él.
A Szulejmán által épített fallal körülvett óváros felé sétálva, alkalmi kísérőm karjába dermesztő félelemmel csimpaszkodva realizálom, hogy Kelet-Jeruzsálemben, a zöldhatár túloldalán, a kettéosztott város még ENSZ békemissziósok által is elhagyott legsúlyosabb arab negyedében lakom. Ahol mindenki kebab, tea, rosszabb esetben fegyver és kokó árusításból él.
-Ne merítsünk erőt egy kis Sisából? – kérdezi ál-lazán 2P, és már vonszol is be az első kulturáltabb kávézóba, láthatóan neki is tele van a gatyája a környéktől. Jó, hogy leültünk, mert remeg a lábam. Viszont vízipipázás is marha lassan lesz, mert a pincérsrác csak harmadszori felszólításra hajlandó kiszolgálni egy nővel szívogatni akaró külföldi pasit – de persze azért a gyűszűnyi teát szürcsölgető, kövön térdeplő és kockázó palesztin barátai pofátlanul stírölhetik a lábamat.
A városfal Heródes kapuján átlépve úgy tűnik megmenekültünk, de mindez csak múló megkönnyebbülés. Az óváros koptatott mészköve annyira csúszós, hogy 2P a stricikopogósában és én a kis szexi magas sarkúmban versenyt esünk. Többen utánunk fordulnak, ahogy teljesen talajt- és irányt vesztve kolbászolunk a legsötétebb szuk-okban: ezek tutti öngyilkosok.
Már lebukni készül a Nap, amikor egyszer csak megpillantom az Aranymecset kupoláját. Na ez a momentum viszont mindent visz, pazar látvány, ahogy életre kel a dicsőség és gazdagság. Nem véletlenül ez a muzulmánok harmadik legszentebb városa Mekka és Medina után, sőt egy időben még a rituális imádságukat is a jeruzsálemi alAksza mecset irányába tették. Úgy tartják, hogy Mohamed egyszer az éj leple alatt eljött a Templom–hegyre és innen szállt fel az égbe.
Mennénk közelebb, de igazából a mecset környéke évek óta le van zárva – pontosabban azóta, hogy valamelyik okos izraeli miniszterelnök provokációként be akart ide sétálni, szóval ez egy 4 sor szögesdróttal, üvegszilánkos tetejű betonfallal körülvett, demilitarizált övezet.
Már kevésbé félek, az arany mindig jótékony hatással van rám. Nem is olyan rég a kokózástól is az szabadított meg, hogy már annyit költöttem anyagra, hogy zaciba kellett vágnom a fuxosaranyRolexemet – márpedig anélkül miként aláztam volna a sok upcoming olcsó ribit a MOM LeRoyban, ugyebár?
Szóval el is kezdem nézegetni az arab bazárárusok portékáit, egy zacskónyi selyemsálat, karkötőt, rózsaolajat vetetek magamnak, de a legjobban ez a mérhetetlen pénzért-anyámat-is-eladom, az ellenségem pólóját is árulom kereskedői szemlélet ragad meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.